A Múzeum nem csak egy egyszerű babakiállítás, hanem hazánk népművészetének olyan típusú kiállítása, amely a történelmi Magyarország tájegységeinek népviseletét is felsorakoztatja. A keszthelyi Viselettörténeti Babamúzeum Közép-Európa legnagyobb babamúzeuma.
A klasszicista stílusban épült ház bejárata fölött egy háromszögletű oromzat található, melyben ez olvasható: "E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke". Fölötte pedig: "Blaha Lujza nyaralója 1893-1916."
Hazánk ötödik, az Aggteleki-karsztnak második leghosszabb felszínalatti rendszere, melynek mindhárom ismert bejárata mesterségesen megnyitott. A Béke-barlangban folyó patak vizét több mint 430 mésztufagát - 120 tavat kialakítva - duzzasztja vissza.
A Tihanyi Skanzen vagy Néprajzi múzeum nem kerülhető ki, ha Tihanyt bejárjátok. Nádfedeles, fehérre festett, apró ablakos, muskátlis ház hívogatóan áll a sétány végén. A múzeum két részből áll. Az egyik a Parasztgazda ház, a másik a Halászcéh ház.
Amikor a nagymama és a nagypapa arról mesél, hogy régen milyen eszközökkel szántottak, vetettek, gondozták és őrizték az állatokat, akkor sokszor olyan szavakat hallunk tőlük, amit a a fiatalabb korosztály már kevésbé ismer. Itt viszont most megnézhetitek mindazt, amiről a nagyiék mesélnek. Érdek...
Régen, amikor még nem volt ennyi növény és bokor a Tihanyt körülvevő sziklaszirteken, jól látható volt a sziklán megtelepedett sárga színű moha, zuzmó, mely a napsütésben aranyló színben pompázott. Ezért nevezték el Aranyháznak a legnagyobb gejzírkúpot.
Gyenesdiás körforgalomnál látható az a közel 150 éves regős típusú, kevésbé megőrzött díszes bálványos prés, amit Molnár Tamás nemeshetési polgár dédöregapja készített.
2009. nyarán adták hírül, hogy a bükkábrányi lignitbányában famatuzsálemeket találtak, amelyek szinte mind épen maradtak. Az ősöreg fák -mocsári ciprusok - csaknem hétmillió évesek, s ezeket már a nagyközönség is megcsodálhatja.De mit is láthattok ezen a természetvédelmi területen?...
A szobányi méretű barlangot a szél vájta ki, a kezdetekben egy széleróziós kőfülke volt, amelyet aztán az emberi kéz mesterségesen bővített ki a mostani méretére. A szájhagyomány szerint a helyet a századforduló idején titkos pálinkafőző helyként használták.
