Egy szülő levele iskolakezdésre

Kedves Tanító néni és Tanár bácsi, Tanárnő és Tanár úr!

Egy vallomással tartozom. Olyan gyorsan ment el ez a nyár, hogy az iskola által rám bízott feladatokat sajnos nem tudtam teljesíteni. Az évnyitó előtti napon eszméltem fel, hogy gyermekemmel egyetlen szorgalmi feladatot sem csináltattam meg a nyáron, nem küldtem el „tanulós” táborba, s még a kötelező olvasmányt sem fejezte be az évkezdésre. Sokat lustálkodott és sajnos arra sem tudtam rászoktatni az elmúlt két hétben, hogy 8 órakor ágyba kerüljön. 

Én nem tanítottam a gyerekemet semmire sem a nyári szünetben. Semmi olyanra, ami kötelező lett volna. Nem olvastattam, nem dolgoztattam. Nem szégyellem bevallani, hogy semmi rendszer nem volt az életében. 

Tudom, hogy felelőtlen és „nemtörődöm” szülő vagyok, s ezzel hátráltatom a sikeres iskolai munkát, de vállalom a következményeket. Vállalom azt is, hogy direkt csináltam így. Vádolhatnak azzal, hogy előre megfontolt szándékkal vétettem az iskola törvényei ellen. Elfogadom a vádakat, de egyáltalán nincsen lelkiismeret furdalásom. 

Foto: pixabay.com

A nyáron semmi mást nem csináltam, csak arról gondoskodtam, hogy gyermekem sok időt tudjon tölteni a családjával, a barátaival és minél több új élményben legyen része. 

De akkor mit is csináltam? Sokat voltunk együtt, közösen utaztunk el családi üdülésre. Utazott a nagyiékhoz és utazott a barátaival. 

Csak azért, hogy NE TANULJON, hanem lásson és tapasztaljon. 

Magyarországi nyaralással indítottuk a vakációt, megmutattam kamaszlányomnak a Bakony szépségét. Először ellenkezett és unalmasnak találta az ötletet. A wifi, a tablet és a kötelezettségek nélküli pihenés ígérete azonban hamar meggyőzte. Erdei túrák, lovaskocsikázás, városnézés, kalandpark. Sok minden belefért a nyaralásba. Magától jött rá, hogyan lehet a „nem akarom” hangulatból a „De jó volt és mennyi érdekes láttam!” hangulatba kerülni. Nem tanmesét olvastam fel neki, nem papoltam órák hosszat arról, hogy milyen jó dolog az újat megtapasztalni. Én csak a lehetőségeket mutattam meg neki, miközben együtt voltunk. Sok dologban választhatott és dönthetett ő. 

Jártunk külföldön is, ahol más kultúrával találkozhatott és egy másik országot, tájat ismerhetett meg. Egy kis földrajz és egy kis nyelvtanulás egybegyúrva. Idegen nyelven volt kénytelen elolvasni a kiírásokat a múzeumokban és az étteremben az étlapot. Idegen nyelven köszönt a recepciósnak, a boltosnak és a bazárárusnak. A hosszú utazás alatt pedig fejtörőket találtunk ki egymásnak. Tehát matekoztunk, nyelvtanoztunk, csak mindezt játékosan.

Igaz, hogy sokat lustálkodott a nyáron, de nem hagytam ellustulni. 2100 méter magasban túráztunk, hegyeket másztunk, a közben azt is megtudta, mit jelent a gleccser szó és milyen is az a valóságban. Erejét is próbára tehette. Biciklivel teljesítette a 210 km-es távot a Balaton körül. Nem adta fel egyszer sem! Bátran állítom, hogy az iskolában sem lesz gond a kitartásával. Csak kérem, adjanak neki olyan feladatot, amiben kipróbálhatja magát és megmutathatja mit is tud!

A sima nyári hétköznapokon és a családi üdülések alatt is sokszor voltak közös programjaink. Esti séták a közeli parkban vagy a vízparton. Strandolás, fagyizás, koktélozás. Beszélgetések mindenről, ami őt érdekelte, s arról, ami engem, mint szülőt is érdekelt. Volt úgy, hogy semmi érdekes nem történt velünk, csak órák hosszat kártyáztunk. Könnyedén, szórakozva sajátította el a logikus gondolkodást, még csak  elő sem kellett vennünk hozzá a Vakációóó c. készségfejlesztő feladatgyűjteményt.

Garantálom, hogy gyermekem az emberi kapcsolatokban is erősödött a nyáron. Volt táborban, ahol a hobbijának hódolhatott és élvezhette a szabadságot, az önállóságot. S mindezt a barátaival együtt élhette meg. Bizalom, elfogadás, közösség. Ezt tanulta meg a táborban, miközben lehet, hogy elfelejtette a törtek szorzására vonatkozó szabályt. Bocsánatot kérek ezért. 

Kedves Tanító néni, Tanító bácsi, Tanárnő és Tanár úr!

Én, mint szülő, a nyáron csak ennyit tettem. A gyermekemmel töltöttem az időm nagy részét, közös élményekkel gazdagodtunk. Én csak ennyivel tudtam hozzájárulni gyermekem fejlődéséhez. Remélem ezért nem kapok majd egyest az első iskolai napon. Olvasónaplót nem írtam a nyári élményeinkről, de bátran kérdezze róla gyermekemet! Garantálom, hogy egy egész osztályfőnöki óra sem lesz elég arra, hogy minden élményéről részletesen beszámoljon. Ha pedig az első ismétlő dolgozata netalántán nem ötösre sikeredne, megnyugtattam gyermekemet, hogy szidás helyett ajándékot fog kapni: az őszi szünetben is utazni fogunk, mégpedig egy újabb közös családi üdülésre. Mert együtt lenni jó! 

Kívánom, hogy önöknek is olyan szép és tartalmas legyen az iskolaév, mint nekem volt a nyári szünet.

Üdvözlettel:

Sziné Horváth Beáta 

www.csaladiudules.hu