Csupán annyi, hogy olyan felnőttek között nőhessen fel, akik szeretnek élni, becsülik az életet és örülnek neki. Az egyszülős családnak saját törvényszerűségei, szerkezete és szabályai vannak, ennek ellenére mindezek megvalósíthatóak. Az egyszülős családokban egy személyre koncentrálódik a figyelem, a harag, az elutasítás, a szeretet és még sok minden hangulati és érzelmi elem. Olvasd el, mit is mond erről a szakember, Toplak Mónika, a keszthelyi Szemfüles Egyesület fejlesztőpedagógusa, tanítónő: a gyerekek egyszerre követelnek intimitást és autonómiát. Teljesen érthető. S ezt milyen nehéz ezt egyedülálló szülőként megvalósítani. A gyermekeit egyedül nevelő szülő legnagyobb feladata... az agggódás, felelősségvállalás, terhek mellett egészséges kötődést kialakítani.

• Biztonságos kötődés: biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény,
• Autonómia, énazonosság,
• Érzelmek és szükségletek kifejezésének szabadsága,
• Játék, spontaneitás,
• Reális keretek, önkontroll 

Szükséges hozzá továbbá: ölelés, szeretet, puszi, gondoskodás, otthonteremtés, mesemondás, dicséret, bátorítás, bizalom, generációs és szerephatárok.

Miután mi is férfinak vagy nőnek születtünk, hétéves kor körül beépítjük magunkba a másik nemű szülő képét. Először az anyukánké kap nagyobb hangsúlyt, majd serdülőkorunkig az édesapánké. Kezd ezek alapján egy ideálkép elmélyülni bennünk, melyet kiegészítenek más fontos kapcsolatok. Tudattalanunk mélyén él bennünk egy ideálkép, s ráillesszük arra, aki tetszik nekünk. Az észleléseinket nagymértékben meghatározza az a minta, ami bennünk él. 

Azok tudnak boldog, kielégítő életet élni és jól kötődni, meghittséghez jutni, akik szükségletüknek megfelelő gondoskodást kaptak. Ők azok, akik biztosan tudnak kötődni.

A bizonytalanul kötődő sokszor kételkedik önmagában, alapérzése a félelem, a lehangoltság, az aggodalom. Áldozatokat hoz. Vagy autonómiát vagy az intimitást éli meg.

Az elkerülő, elutasító önmagát másoknál jobbnak tartja, fontos a verseny, a teljesítmény. A felszínen győztes, de belül nem igazán érzi jól magát. Autonómia és intimitás nélkül él.

Az elkerülő, szorongó magában és másokban is nehezen bízik. Jellemző rájuk a feleslegesség érzés, kiúttalanság. Alapérzetük a szomorúság. Sem autonómia, sem intimitás. 

Így érthetővé válik, hogyan torzulhat el bennünk a valóság, és milyen mély előtörténete van bennünk az intimitás világának. A fejlődés lehetősége egész életünkben adva van. Éljünk vele!

(Írta: Toplak Mónika - Szemfüles Egyesület Keszthely fejlesztőpedagógusa, tanítónő)