Szemvillanás alatt suhannak a fák, összemosódva a zöld a tengerkék éggel. Mintha versenyt futna a természet az idővel, türelmetlenül morzsolom a perceket. Mögöttünk dombnyi feladatok, hegycsúcsnyi teendők, előttünk tiszta forrás képe lebeg. Távolodnak hangok, megszokott rutinok, vágyódunk az új illatok, a friss levegő felé.

Nyugodtan nyújtóztatom kezem a kormányon, elégedetten nyugtázom, hogy együtt vagyunk. Szám szegletébe mosoly furakodik, gondolatom és képzeletem retúr jegyet váltott erre a hétre. Nem számít, hogy egyedül kellett intézni, keresni, kutatni, igényeikhez igazítva e csodás helyet. A gyerekek határozott elképzeléssel és érvekkel rendelkeznek, főleg, ha pihenésről esik szó. Viták és dilemmák árán, közös nevezőre jutva szárnyalunk mindannyiunk megérdemelt kikapcsolódása felé.

Biztos, hogy lesz ott velem egyidős korosztály? Nem fogok unatkozni? – törte meg gondolataim suhanását az elbizonytalanodó kamasz. 

- Van érdekes program, tényleg olyan, amilyennek láttuk? Ha nem tetszik, haza jövünk?

Mit is szólhatnék erre? Talán, hogy ott a testvéred? Hatalmas park, sétálási lehetőség, medencék, szauna, sportolás csalogat minden oldalról. 

Végre együtt vagyunk. Amihez kedved van, azt választod. Csak úgy jól érezni magunkat. Ennyi a teendőnk!

Ugye nem fogsz itt is dolgozni? – tetőzi meg a kisebbik, kissé szemrehányóan.

 Meg sem fordult a fejemben! Ha van kedvetek, kezdhetjük egy jó kis felderítő túrával! – lelkendeztem.

Az nem is rossz! – hagyták jóvá. 

Azért remélem, nem lógsz állandóan a nyakunkon! – aggódtak függetlenségükért mindketten.

Egyszerre követelnek intimitást és autonómiát. Teljesen érthető. Milyen nehéz ezt egyedülálló szülőként megvalósítani. Aggódás, felelősségvállalás, terhek mellett egészséges kötődést kialakítani.

A nap kacsintása még gyönyörűbbé varázsolta a tájat, belesimultunk a környezetbe. Az osztozkodás, a birodalom elfoglalása könnyen ment, hiszen kompromisszumot kötöttünk már előtte. 

Hanyatt huppantam bele az ágyba, s elégedetten bámultam a plafon fényjátékát. Hömpölyögtek a percek, mozdulatlanságom egészen jólesett. 

Na, mi lesz, indulunk már? Te lustálkodsz? Nem túrázni indultunk? – elégedettségüket látva, nem hagyhattam ki e ragyogó ajánlatot. Fontos, hogy érzelmileg és fizikailag elérhetővé váljak. 

Tudtam, hogy azután én is lazítani fogok. Kedvenc könyvemmel napfürdő vételét terveztem, amit szaunázás követ majd. Addig a fiatalok felfedezik a park rejtélyeit.  S ez így van rendjén: hol távol, hol közel maradni. Csak érezni kell, mikor vonulok vissza a háttérbe, s azt is, amikor szükség van rám. 

Mi kell ahhoz, hogy a gyerek elégedett legyen?

Arra, hogy olyan felnőttek között nőhessen fel, akik szeretnek élni, becsülik az életet és örülnek neki. Az egyszülős családnak saját törvényszerűségei, szerkezete és szabályai vannak, ennek ellenére mindezek megvalósíthatóak. A mindennapos fásultságba belefér a családi nyaralás, az őszi vagy téli rövidebb pihenés. A közös utazás és a közös élmények erősítik a gyermeküket egyedül nevelő szülőket, s érzelmi feltöltődést nyújt a gyerekeknek (és természetesen a szülőnek is).

Te is egyedülálló szülő van? Mondd el véleményedet a facebook-on. Mennyire nehéz vagy könnyű egyedülálló szülőként megteremteni az érzelmi biztonságot és megszervezni egy felejthetetlen, mindenki igényét kielégítő közös családi pihenést. 

Jó utazást kívánok!

(A cikk írója: Toplak Mónika - Szemfüles Egyesület a Gyerekekért Keszthely)