Ha meglátok egy bizonyos nyaralásból egy tetszőleges fotót, két dolog történhet velem:

    VAGY összerándul a gyomrom, mert ez írja le megfelelően azt az utazást,
    VAGY még több fotót akarok látni akkor, azonnal, és hatalmas méretben a képernyőn, mert azt a megmagyarázhatatlan jó érzést még tovább akarom érezni magamban.

Tele élménnyel, ajándékkal, néha apró sérülésekkel, feltankolva fotókkal, tapasztalatokkal, de tényleg pihentebben térünk vissza a nyaralásról? Nekem eltelt pár nyár, mire rájöttem, hogyan lehet mindezt elérni. Először a gyerek számára, utána sikerült a férjem számára, majd nekem is, és aztán sikerült mindezt nekünk is, együtt.

Amikor még nem volt meg a fiunk, és azóta is, bevallom, ha egyedül utazunk, bátran hagyatkozunk a véletlenre, a meglepetésekre, amik rendre be is következnek. Nem ott, nem akkor, nem annyiért, nem azt kapjuk, esszük, és nem ott és úgy alszunk – de az jó nekünk. Amíg a fiam kicsi volt, és itt nem a kisbaba kor értendő, hanem egészen addig, míg délutáni alvása hozzátartozott a napjainkhoz, csak akkor voltunk pihentek, és ezáltal elégedettek, ha ő maximálisan elégedett volt.

Nem állítom, hogy mindenki tele lenne rossz élményekkel akár a legelső babás nyaralás után. Van akinek csak az altatás volt nehéz, más a külön szoba után áhítozott, mikor este az alvó gyerkőc mellett tévézett volna. Hiányozhat a fürdetésnél megszokott melegítőlámpa vagy hősugárzó, és persze gond, ha nem tudja a kisbabás szülő kifőzni a cumit – már ha megszokta.
Ha szeretnél több hasznos információval gazdagodni és megkönnyíteni az előkészületeket, akkor ne várj tovább! Iratkozz fel  családbarát utazási portálunk hírlevelére!
 Írta és szerkesztette: Kozma Emese

Következő témánk:

Mit hiányoltam máshol?