Ma nem csak a Nőnapot ünnepeltük, kedves Zoltánjaink névnapját, hanem az Utolsó Vasárnapi Nyitva Tartást is. Kettészakadt az ország. Van, aki szereti, van, aki nem, van, akinek semmit nem változik az élete és van, akinek igen. De valóban miről is szól ez a nap? 

Arról, hogy ma még anyuka, apuka nélkül telt a vasárnapi ebéd, a vasárnap délután. A gyerekek vagy a nagymamánál voltak, vagy a szomszéd vigyázott rájuk. Nem tudtak programot szervezni, hiszen nem volt kivel. Pedig mi sem jobb annál, mint egy közös családi séta vasárnap délután. Ez most már nem csak egy az álom, mert mindez megvalósulhat jövő vasárnaptól. No de nem minden gyerek fog örülni és nem minden gyerek mesél majd élményeiről. Bízzunk abban, hogy nem fog kettészakadni majd az osztály. Miért?

Mert lesz, akinek az apukája buszsofőr, mozdonyvezető, vagy az anyukája orvos, ápoló, felszolgáló, vagy éppen szállodában dolgozik, ahova a hétvégi wellness pihenésre utaznak a családok. Ők azok a szülők, akik továbbra sem  lehetnek majd minden vasárnap a családjukkal. 

Ezért én azon leszek a jövőben, hogy ezeket a családokat segítsem és olyan programokat keressek majd, amelyek nem csak vasárnap látogathatóak. Számíthattok rám a jövőben is!