Kedveli az idősebb tölgyeseket, fenyveseket, de a mezőgazdasági területeken, városi parkokban és kertekben is elterjedt. A sok ezer kihelyezett mesterséges odú, a sok tízezer téli madáretető mind hozzájárult a faj sikeréhez.
A széncinege színpompás madár, hasán sárga, hátán zöld tollazatú, csőre és feje a két fehér arcfoltot leszámítva fekete. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék poloskák, és hernyók szerepelnek. Télen főleg magokkal, tavasztól őszig rovarokkal táplálkozik, illetve fiókáit is rovarokkal eteti, ezért fontos szerepet tölt be a biológiai védekezésben. A Magyarországon költő széncinegék nagy része a telet is itt tölti, kisebb részük a környező országokba „kóborol”.
Fontos tudni, hogy a fiókák a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják az odút, ezért a kertben talált tollas fiókákat nem kell „megmenteni”, a szülők gondoskodnak róluk.
Nemcsak madarat választanak "minden évnek", hanem fát is: a 2011-es év fája a tiszafa >>>